2013. november 9., szombat

Chapter one.

Csak azért nem szólalt az emberekhez mert agyhalottnak hitte őket.
Nem volt hasonló gondolkodású ember a környezetében.
Nincs itt senki aki foglalkoztatná.. 
Az öngyilkosságon gondolkozott..Aztán eszébe jutott egy véleménye szerint jó ötlet..
Leírta életét egy "naplóba" hogy mikor mit csinált. Aztán egy nap gondolt egyet és elment sétálni. Nem érdekelte semmi csak a homályba vesző semmibe ment..2 napig vissza se ment.
Hazament.Szülei üvöltöztek vele.Eddig sose kapott egy ütést sem.De anyja mérges volt és kezét rá emelte.
-Hogy tehetted ezt nem elég hogy elcseszett gyerek lettél még el is tűnsz? Felelte anyja hevesen
A lány nem felelt semmit.Szobájába ment és naplójába írt.
"Elcseszett gyerek mi? Azt is megkérdőjelezem hogy szerettek e.Szánalmasok vagytok egytől eggyig gerinctelen emberek.De majd saját kapzsiságotokba fulladtok!Idézet a lány naplójából.

Bevezetés..

Már élete első napján mosolygott.Ekkor még nem tudták hogy más lessz. Sok mindenben fura volt.. nem voltak barátai, fákhoz beszélt.,csak a természet és a zene volt a barátja...szüleinek nem nyílt meg osztálytársaihoz sem szólt.A szülei ide oda hurcolták pszcihológus hoz pszihiáterhez. Mondván, ez a gyerek elmebeteg. .A sok egyedüllét ráébresztette arra hogy csak magára számíthat..Tinikorba lépett a szülei reménykedtek hogy végre hozzájuk szól.De nem..Őt semmi sem izgatta, kitűnő tanuló volt.Senki nem tudta mi baja.De arra nem gondoltak hogy csak szimplán nem érdekli őt az emberiség..